Mikulás, Tél Apó, Télapó
A Mikulás legendája Szent Miklós életére vezethető vissza, aki Myra
püspöke volt a Kr. u. IV. században. Egy alkalommal meghallotta a
templomban, hogy egy apa hozomány hiányában nem tudja férjhez adni
három leányát. Elhatározta, hogy az apjától örökölt pénzének egy
részét nekik adja, és abban az évben, decemberben kettő arannyal
teli erszényt tett az apa ablakába. Ezt a következő évben ugyanakkor
megismételte, hogy minden lány ki tudjon házasodni. A harmadik évben
ki szerette volna deríteni az apa, hogy ki a jótevő, hogy
megköszönje a nagylelkű adományokat. Miklós azonban azt válaszolta,
hogy egyedül Istennek tartoznak hálával, neki nem. Miklós püspök
nevéhez egyébként sok másik csoda köthető, például a három halálra
ítélt férfi megmentése, vagy a tengeri vihar lecsendesítése. Halála
pont december 6-án következett be, így a katolikus egyház ezt a
napot választotta a Mikulás ünnepnapjává. Szent Miklós a gyermekek
és a diákok védőszentje, Magyarországon pedig Kecskemét város
védelmezője.
A
Rákosi-diktatúra vallásellenessége miatt az orosz Fagy Apó tükör
fordítását a Télapó kifejezést vettük át. Egyes – főleg germán –
feltételezések szerint a Tél Apó vagy Fagy Apó Odin főisten
elhíresült változata. Az isten kettőssége, jó és rossz szokása
mutatkozik meg december 6-án, hiszen ajándékot visz a jó
gyerekeknek, a rosszaknak pedig virgácsot vagy szenet. A
néphagyomány szerint a gyerekek Odin lovának répát és zabot tettek
ki, később ez a szokás alakult át a Mikulásnak szánt kekszre és
tejre.